Hazafelé félúton

Pont délben indultunk haza. Elején fészkelődött a takaróján (amit mellesleg én varrtam neki :-) ), majd elaludt. Nagyon bújt hozzám. Néha fölébredt, megnyalogatta a kezem, majd visszaaludt. Egyszer megálltunk pihenni és inni. Ivott pár kortyot, de nem sétált. Inkább le akart feküdni a fűbe, így indultunk. Utunk elején még mindig fölriadt, ha megszólaltam, de mire Pestre értünk már nyugodtan aludt. Pesten beszaladtam egy boltba, felmértem az árakat és vettem egy helyes kis masnit Zetinek. A dobogókői kanyarokat már nehezen viselte, de amúgy minden oké volt.