A megérkezés pillanatai és az első nap

Nagyon izgatottak voltunk, hogy mit szólnak a gyerekek Zetihez. Lolly el volt ájulva, ő elég hamar meg is barátkozott vele. Eleinte félt picit, de aztán már simizte. Elsőre azt akarta neki megtanítani, hogy átugorjon a hulla-hopp karikán. Bebi megsimogatta, de aztán jobbnak látta ha bevonul. Nagy fejtörést okozott, hogy hová is tegyük, mert ugyan a kennelje megvan de ott Tappancs nyuszink lakik. Zeti a hazaérkezés után elkezdett ismerkedni a tereppel. Először csak a betonon mászkált, megismerkedett a cicákkal, majd a füvet is felfedezte. Nagyon ragaszkodott hozzám, szinte alig mozdult el mellőlem. De olyan ügyes és fegyelmezett volt, mint egy tanult kutya. A bal lábam mellett jött,bár néha becsaklizott elém. Apával kipakoltuk a filagóriát és egy raklapból ajtót varázsolt rá api. Ez lett Zeti ideiglenes helye addig amíg nem készül el a háza. Enni nem sokat evett, alig pár szem tápot viszont inni ivott.

Összességében elmondható, hogy egyelőre tök nyugodt Zeti és talán a gyerekek előbb utóbb megbarátkoznak vele.

Este mielőtt apa elment Németországba megdumáltuk, hogy féltjük Zetit kint hagyni és beköltöztettük a kazánházba így nagy izgalommal vártam az éjszakát.